Nevét először 1220-ban említik, amikor a tíz királynéi német telepesfalvak egyike volt. Német telepesek laktak itt, akik 1205-1209 között érkeztek. Migléc a 13. században még nem szerepelt önálló faluként, csak mint település, amely Középnémetihez tartozott. A megnevezésnél a Felnémeti, Kisnémeti, vagy a Középnémeti is szerepel.
Az első hiányos adatok a faluról a 14. században jelennek meg. Egy Szent Mihály kápolnáról is említés esik 1322-ből, de nem tudjuk pontosan hol állhatott. Az 1500-as évekig a község területén csak német lakoság élt. Az első magyar családok a 16. század elején érkeztek, ennek következtében a német lakosság aránya csökkent. Az 1600-as évek után már nincsenek feljegyzések német telepesekről, ám egyre több szlovák család költözött a falu területére. 1787-ben jelennek meg az első zsidók, és 1850 után a romák is.
1918 után, mikor megalakul a Cseh-Szlovák Köztársaság, Migléc határmenti községgé válik. Déli szomszédunk Magyarország. 1938-ban a bécsi döntések révén Magyarország a trianoni békeszerződés értelmében elveszett területeinek egyes részeit visszakapta Csehszlovákiától. Így a falu is Magyarországhoz tartozott, Miglécnémeti néven. A 2. világháború befejezése után viszont újra Csehszlovákiához tartozik, és 1945-1947-ig a neve Migléc. 1948-tól - 1964-ig Milhosť. 1964-ben a szomszédos Kenyhec községhez csatolták. Az új neve Hraničná pri Hornáde – časť Milhosť (Határfalu a Hernád mellett). A falut 1964-től - 1992-ig, tehát 28 évig, mindig valamelyik faluhoz kapcsolták. Ez sem a lakosság, sem a falu számára nem volt szerencsés időszak. A minimális anyagi források hanyatlásnak indították a községben a kultúrát és a sportot. Stagnálás állt be a gazdaság területén is.
Az önállóságot 1993. január 1-én nyerte el.
A községben kb. 50%-ban magyar nemzetiségű polgárok élnek, ezért a kétnyelvű M I L H O S Ť - M I G L É C megnevezést használjuk. A falu lakossága évszázadokon keresztül főleg mezőgazdasággal foglalkozott.
